Álarc mögé bújtatott buktatók

Andris munkatársam feldobta ezt a címet és azt mondta, hogy erről írjak. Első gondolatom az volt, hogy munkaadó vagy munkavállalói oldalról. Majd ez nagy labda volt és azt mondta, hogy erről is írjak és majd arról is.
Most mikor leültem írni, akkor  először az ember jut eszembe, aki álarc mögött létezik. Először valami olyasmit fogok írni, ami férfiről, nőről szól aztán majd szakmázunk.

Mostanában foglalkoztat egy új szolgáltatás megvalósítása.
Még nem írnám meg pontosan, hogy mit is jelent, de ember és ember közötti viszony a fontos. Ez azért jutott eszembe, mert a munkaközvetítés során különböző emberekkel találkozom és beszélek.
Sok embernek nem azért nehéz munkahelyet találnia, mert szakmailag nem tudja megoldani a feladatot vagy nem érett a feladat kivitelezéséhez, hanem azért mert emberileg elveszett, nem mindig önmaga és nem rugalmas az élethez.
Szerepcserék vannak, sajnos a probléma ott van, hogy nem azt a szerepet húzzuk fel sokszor amit a helyzet megkíván.
Buktató ott van, hogy nem mindig tudjuk,mit kíván a Haza. Jó nem viccelek.
Azt kell tudni, hogy mit szeretnénk saját magunk elérni és mit szeretnénk kifejezni. De most nem fogom a továbbiakban úgy írni, hogy magamat is beleveszem a mondandóba, mert én már nem vagyok az aki játszik. Nehezen hiszik el mások, hogy amit mondok azt úgy is gondolom. Minden ember (kivétel aki nem) magából indul ki. Amit én gondolok, amit én tennék.. De nem lehet mást a saját gondolatainkra ráhúzni.

Van egy mondatom, amit szeretek ismételni, de olyan mintha más nyelven mondanám.
ez pedig így hangzik:
„Kérlek, hogy hallgass végig, ne gondolkozz közben. Engedd el a gondolataidat amelyek elindulnak és ne torokból indítsd a választ, hanem köldökből. Olyan mélyen kell levinned a figyelmedet, hogy a feltörő válaszra legyen időd, legyen hangod mire kijön és legyen levegőd elmondani és legyen tartásod átadni és aztán hitelesen nekem adni. „

Lehetséges, hogy mégis értik az emberek amit mondok, csak több idő kell számukra a felfogáshoz, ezért elveszünk egy időkatlanba és már máris egy másik idősávban mozgunk és hiába reagál az egyik ember a másik mondatára, ha az már tovább ment gondolatban és nincs a jelenben? Vagyis, a szerepproblémák ott kezdődnek, hogy nem vagyunk egyszerre ugyanabban az időben.

Miért kell játszani?
Lehetséges?
Tudod mi az a jin/jang?
Na, most nem kezdek el egy hatalmas irodalommal rendelkező információtömeget átadni, tessék utána nézni.
A jin/jang egységét ismerve más szemmel tekintünk majd embertársainkra, önmagunkra és környezetünkre egy olyan történelmi pillanatban, amikor az eddig elfogadott gondolatrendszerek összeomlanak. A nyomukban keletkező légüres térben új eszmék, világmodellek jelennek meg, vagy mint a kínai világszemlélet esetében születnek újjá, szűkebb és tágabb környezetünk magyarázatára.
Vagyis összefoglalva:
Világbéke megoldható!

Szabó Kriszta

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bővebb információ az Adatvédelmi tájékoztatóban olvasható.

Bezárás