Egy egyszerű(nek tűnő) pozícióra kerestünk munkaerőt. Értékesítő munkatársat egy autókkal foglalkozó céghez.

Egy személyt már elhelyeztünk ehhez a céghez és már több, mint 2 éve dolgoznak együtt. Az a keresés nagyon jól ment, igaz, az utolsó mozzanatig irányítani kellett mindkét oldalon a tevékenységeket, mert éreztük, hogy ha lazítunk a viszonyon és bármiben engedünk, akkor a cégvezető “szétcsúszik”.

Ez a szétcsúszás a második keresésnél is teljesen jelen volt, annyira, hogy szinte irányíthatatlanná vált. Semmi nem volt jó, csak az, amit Ő talált ki. Nem volt oda-vissza kommunikáció. Alig lehetett rávenni, hogy értesítsen, amikor egy esemény (önéletrajzok megítélése, jelölt interjúk, stb.) eredményét szerettük volna megtudni.

Majd saját keresésből felvett valakit, ezzel bizonyítva, hogy: “Nézzetek ide, én megcsináltam, Ti pedig nem tudtátok.”

Eltelt pár hónap és hívott, hogy mégis kellene akkor a jelölt… Amikor bekeményítettem, hogy ez így megoldhatatlan, akkor elkezdett fenyegetőzni, hogy fizessük vissza a kapott előleget,..

Mi lehet ilyenkor a legjobb megoldás? Valószínűleg a nem reagálás, mert akkor lenyugszanak a kedélyek és 2 hét múlva úgy hív fel minket, mintha semmilyen erőfölényt nem akart volna érvényesíteni korábban.

Amikor van ember, akkor oda-vissza megadjuk egymás elérhetőségét, hogy keressék egymást. Már csak ennyit fektetünk bele, mert amit Ő tesz, az már a kapott összeg többszörösét elvitte és nem fér bele az anyagi javadalmazásba további, hatékonyabb jelölttámogatás. De ebből adódóan, nem éri el a jelölteket, nem lép velük kapcsolatba. Nem mondja el ezeket az információkat magától, csak ha rákérdezünk.

Ezt a projektet mi már elengedtük. Miért vagyunk vele mégis emberbarátiak, és amikor jelentkezik, akkor miért nézzük meg az adatbázisunkat? Mert a szíve mélyén tudja, hogy Ő a hibás. Ez abból derül ki, hogy ajánlásokat kapunk Tőle. Na, nem úgy, hogy Ő mondja, hanem az ajánlott személy hív fel és hivatkozik erre az ügyfélre.

Van az az embertípus, akik többször ugyanazt a pocsolyát tapossa, de még nem annyira sáros, hogy a következő alkalommal ne lépjen bele. Lehetséges, hogy meg kell várni, hogy nyakig elmerüljön a sárba, hogy utána elfogadja a segítséget és azt tegye, amit mondanak és elfogadja annak szakértelmét, akit megbíz egy munkával. Akkor mi ott leszünk. Addig csak néha tör fel belőle a lelkiismeret-furdalásának érzete.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a cégvezetéssel már mindenhez értünk! Pedig dehogy! Lássuk be, hogy azért szakosodunk, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért! A mi asztalunk például a munkaerő, annak minden velejárójával.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bővebb információ az Adatvédelmi tájékoztatóban olvasható.

Bezárás