Nagyon sokat beszéltünk a tavalyi évben a korosztályok közötti különbségekről. Kit, mi motivál, mivel tudjuk a különböző mikrogenerációs embereket érdekelté tenni és hosszabb távon a cégnél megtartani.

Sok jelenség van, ami eredendően a szakemberhiánynak tudható be. Ilyen például a fizetések összemosódása. Volt időszak, amikor tapasztalat, iskolázottság és eltöltött évek számától függött, hogy kinek, milyen mértékben emelkedik a fizetése. Ma nagyon kevés az olyan hely, ahol ilyen mérce még megtalálható. Nem csodálom, hogy felháborítja a középkorú embereket, hogy egy friss pályakezdő ugyanannyi fizetést kap, amennyit Ő visz haza.

A másik, ami már nem is valódi generációs különbség, az a “fiatalok elmennek az országból”. Nem mondható ma már el, hogy a fiatalok az egyetlenek, akik máshol keresik a jólétüket.

Akik még dolgoznának és elmondhatjuk, hogy akar és tud még dolgozni, vagyis az 50 év felettiek, ők pedig szinte nem kellenek senkinek. “Nem tud beilleszkedni”, “nehézkes a természete”, “nem tudja felvenni a ritmust” és még ezer és egy válasz van, hogy miért nem Ő kell. Van olyan helyzet is sajnos, hogy magyarázatot sem adnak, egyszerűen csak nem akarunk ilyen korút látni a cégnél!

Másik nehéz eset a pályamódosító. Mondok erre egy saját példát. Megjelent nálunk egy 40 éves fiatalember, aki raktáros volt Magyarországon, aztán kiment Angliába folytatni ezt a tevékenységet. Ott rájött a technológiának köszönhetően, hogy az informatika közel áll hozzá és minden, ami technikai eszköz, azt szereti megismerni és ahogy ezt megértette, felfogta a vállalatirányítási rendszerek felépítését és már Ő mutatta meg a kollégáknak, hogy mit, hogy kell csinálni. Hazajött Magyarországra és elvégzett egy OKJ-s rendszerüzemeltetői iskolát. Nyelvet beszélt, volt egy OKJ-s papírja és sajnos mégsem tudott elhelyezkedni, mert pályakezdőnek minősül és nem akarták alkalmazni. Ami a történetben még pozitív, hogy a fiatalember tudta, hogy ezen a téren nincs tapasztalata, csak szenvedélye, ezért a fizetési igényét is ennek megfelelően határozta meg. De sajnos akkor sem adtak számára lehetőséget.

Lehetséges, hogy ha most felhívnám, akkor újra Angliában érném utol. Azt mondta, hogy ott nem érezhető ez a korosztályi betegség. Nem érti ezt a hozzáállást a magyar cégvezetők részéről, hisz ha nincs munkaerő, akkor miért nem kap lehetőséget!?

Megszüntették az 55 év felettiek foglalkoztatásának támogatását. Az átképzésen részt vett személyek sem kellenek.

40 felett mindennap ajándék! – ez a mondat egy elhíresült magyar mondat. Ne vegyünk rossz néven, hogy ez van, mert ha visszanyúlunk 20 évvel ezelőtti 40 évesekre, akkor ők sokkal jobban korosztályuk lenyomatai voltak, mintsem a mai negyvenesek, akik a mai 30-asok.

Majd ezek olvasása után mélyedjünk el abban a hírben, hogy a nyugdíjkorhatár tovább emelkedik.

Kíváncsi lennék egy olyan brainstorming összejövetelre, ahol azt beszélik ki cégvezetők, hogy az 50 és 64 év közötti emberek a McDonald’s-on kívül hol tudnak még dolgozni és milyen területen tudnak eredményességet mutatni.

Most jut eszembe… a hierarchiában előre haladó vagy ugyanazon pozícióban maradt, de több éve egy cégnél dolgozó személyeket miért nem alkalmazzák az új belépők beintegrálására a munkájuk mellett? Hiszem, hogy ezt lehet úgy tálalni, hogy ne teher legyen, hanem megbecsülés. És így a tapasztaltak oktatóvá is válnak idővel.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bővebb információ az Adatvédelmi tájékoztatóban olvasható.

Bezárás