Mostanában, a máskor pici, normál dolgok is sikernek számítanak. Úgy gondolom, hogy ez a normális. Az, hogy nemcsak történnek a dolgok, hanem hogy például, van nálunk papírzsebkendő, hogy ránk mosolyogtak, hogy valaki felajánlotta, hogy kicseréli az autóban az izzót, hogy a portás köszön, EZ SIKER.

Persze, hogy mondhatod, hogy de hát ez a normális, nehogy már elájuljunk tőle. De igenis ájuljunk el és mosolyogjunk vissza és szépen köszönjünk meg mindent és még magunknak is, hogy tartunk zsebkendőt az irodában. Mert ettől komfortos a létünk. Már kezdem azt gondolni, hogy nincs normális. Jó van vagy megoldandó.

Nem, nem megyek spirituális útra, csak szeretném magamnak megkönnyíteni a mindennapokat és újra örülni. Eddig a siker a szerződés volt, a gyerek 5-ös jegye, a megkapott díjazás a munkáért. Most a legkisebb apróság is, ami jól esik, az siker. A sok kis sikerből lesz egy szép nap. A siker pár másodpercig tart. Mulandó. Még az ellenkezője sokkal tartósabb. Ezért a sikert meg kell becsülni szerintem.

Siker önmagában nem létezik. Akkor van, ha egy álmot az ember jól csinál meg. De jól csináltam valamit, ha a portás szívesen köszön nekem.

De nem leszel felfújt hólyag attól, hogy siker van, hiszen ami most siker, az lehet, hogy holnap már nem az. Tenni kell érte. Venni kell zsebkendőt, kedvesnek lenni a portással. Ha beleül az ember a sikerbe, akkor elfejt jó ember lenni. De élvezni kell.

Amikor már kész vagy arra, hogy elfogadd a sikert, akkor máris jobb kiállással közlekedik az ember. A búza amig készül az aratásra, addig egyenesen áll és vár. Amikor már kész a feladatra, akkor meghajol. Amikor valamire készen állunk befogadni és megérteni az előtte kín keservvel végig vitt utat, akkor fogunk úgy közlekedni, hogy a portás engem fog észrevenni, és nemcsak azt, hogy valaki járt itt.

A nehéz út, ha valami nem jól alakul, akkor az hosszú – hosszú napokra meghatározza a lelkiállapotot. Először rossz, utólag, amikor túl vagyunk rajta, lehet sejteni, hogy valami tanítás jellegű.

Meg kell élni ezt is, a sikertelenséget, mert ha nem, akkor hosszan rohaszt belül. De ha tudom, akkor eljön a pillanat, hogy vizsgálom, hogy miért.  Lehet találni, hogy én mit nem raktam hozzá. Ez egy jelzés, legközelebb másképp csináld.  Persze, könnyű ezt mondani. Sikertelenségnél én nagyon mélyre süllyedek és nagyon sajnálom magamat és a világ igazságtalan. Ebből csak úgy lehet kijönni, ha ki kell találni egy következő feladatot, ami nem engedi meg, hogy beleragadjak.

Hiúság fontos része. Ez talán nem engedi, hogy ne oldjam meg és álljak fel. Be kell vallani, hogy hibáztam. Nehéz segítséget kérni, nehéz gyengének lenni. De kell merni segítséget kérni. De csak ez már akkor megy nálam amikor látom és érzem, hogy fel kell állnom.

Felelősséggel jár mind a kettő. Siker és a kudarc. De számomra, a sikertelenség után most úgy érzem nagyon erős motiváció a tanulás. Másképp, de menni fogok előre!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bővebb információ az Adatvédelmi tájékoztatóban olvasható.

Bezárás