Sokat piszkálódom azzal a ténnyel, hogy a munkaadók nincsenek tudással felkészülve a munkaerőpiac változására és az ehhez való megfeleléshez.

Nem szeretnék negatív hangvételű írást átnyújtani számotokra. Most inkább azt fokoznám, hogy milyen mértékű felelőssége van egy munkaadónak vagy annak a személynek, aki eldönti, hogy ki alkalmas egy munkakör betöltésére.

Mi, dolgozó emberek az életünk nagyobb részét a munkahelyünkön töltjük. Amennyiben úgy alakul, hogy folyamatos cserék vannak a munkatársaink személyében, az szerintem nehezebben okoz az emberi léleknek összhangra való törekvést. Vagyis törekedhet az ember erre, de van az a típus, aki valami miatt mindig vált. Az első néhány nemtetszés már alapozza azt a gondolatot, hogy minden munkahely csak ideig-óráig jó és ezért azonnal keresni kezd és lép, ahogy lehetősége van. Van a másik típus, aki elégedetlenkedik ugyan, de nem lép. Na, ezeknek az embereknek sajnos a párkapcsolata is általában belülről bomlik.

Dirigál, parancsolgat. A férfiaknak (kivétel természetesen van) ki kell élniük valahol a férfi létüket (ebben semmi negatív nincs), és ha a munkahelyen úgy érzi, hogy nem tud megnyilvánulni (ami éppúgy az Ő hibája is lehet), akkor keres egy olyan nőt, aki Istenként tekint rá. Lássuk be, már nem a nő választ, hisz sokszorosan több a nő ma már az országban. Nagyon, de nagyon sok a sérült ember és a sérüléseket sok esetben a munkahelyeken gyűjtik az emberek. Hisz, ha idejük legtöbb részét ott töltik, akkor ez egyszerű józan ésszel is kimutatható.

Kinek a felelőssége, hogy egy emberből a legjobbat hozzuk ki a munkahelyen? A munkaadónak vagy nekem saját magamnak, a munkavállalónak? Vagy ez egy csapatmunka?

Mesélek egy példát az életemből.

Elmentünk egy lakást megnézni, de mielőtt időpontot kaptam, előtte egy bemutatkozó anyagot kellett írnom a megadott paraméterekkel. Ennek következménye volt, hogy felhívnak-e vagy sem. Felhívtak. Majd újra elmondtam a történetemet, munkásságomat és családi létezésemet. A telefonbeszélgetés végén mondta a hölgy, hogy 3 nap múlva mehetünk egy megadott időpontban megnézni a lakást. Odamentünk, megnéztük, ott már kiderült, hogy a cégem mérlegét, cégkivonatát már megtekintették. Azt mondták, hogy aki alkalmazott, attól egy munkáltatói igazolást kérnek. Kérdeztem, hogy mi alapján fognak dönteni. A válasz szerint szimpátia és akin látják, hogy ki fogja tudni fizetni a lakást.  A hölgy bevallotta, hogy szimpatikusak vagyunk, de probléma talán az, hogy egyedülálló vagyok, és ez lehet, hogy nehezíti számomra a kifizetést. Mondtam, hogy amennyiben ez lehetőségként segít a döntésben, akkor tudok 6 havonta fizetni, vagyis mindig előre 6 havi díjat. Rögtön rávágta, hogy nem kell.

Tette ezt egy olyan ember, aki elvált és élettársi viszonyban van. Semmit nem árult el magáról, bármi amit tudok, azt az elejtett szavakból raktam össze (pl. élettársam).

Ez is picit olyan, mint két fél kapcsolata: lehet munkaadó – munkavállaló, lehet bérlő – bérbeadó. Hiába szeretném, hogy mindenki egyenrangú partnerként tekintsen egymásra, még ezen dolgoznom kell, mert vagy nem így vagyunk összerakva, hogy bízzunk, vagy elvesztettük a bizalmat vagy inkább bántunk mint szeretünk, nem tudom.

Egyet tudok: a magyar ember múltjában ott van a büszkeség és a “majd én megmutatom” effektus. Azok, akik partnerként tekintenek egymásra, már inkább szintet léptek, de sajnos nem mondható alapvető emberi tulajdonságnak az asszertivitás.

Pedig én is szeretném tudni, hogy kitől veszem ki a lakást, kivel fogok üzletelni és én is örülnék egy bemutatkozásnak. Fel sem merült a tulajdonosokban, hogy bemutatkozzanak. Én is hibás vagyok, mert miért nem kérdeztem.

Kinek a hibája ennek a helyzetnek a kialakulása? Hallani sok rosszat, hogy mit tesznek a bérlők egy lakással és ezért óvatos. Értem én, de van egy alapvető intelligencia…

Amiről én beszélek az az együttműködés. Ami szinte minden viszonyból hiányzik. Valaki mindig irányítani akar!

Kinek a brandje érvényesül a toborzás-kiválasztás folyamatában? Munkaadóé vagy a munkavállalóé?

Sokáig a munkaadó irányított, hisz azt mondta, hogy menj, ha akarsz, mert 10 ember áll a sarkon, aki bármikor idejönne dolgozni. Most pedig eljutottunk oda, hogy bárcsak találnék valakit aki megtudja csinálni.

Az aktuális helyzetképet mutatom: “Bárki jó, aki idejönne dolgozni – JÓ LESZ!”. Ebből indulunk ki. Na ezt a helyzetet szerencsére felborította az, hogy “Megállj, no-no. Nem jó ez így, mert nem tudják kifizetni a munkaadók a munkavállalók kéréseit.” A tartalékaikat felemésztette a bárki jó kategória kifizetése. Most ez az ember is kilépett és újra kell tervezni mindent, de most hogy legyen?

Na, itt tartunk! Hisz irreálisan felemelték a munkavállalók a bérigényeket, de most valahogy ezt helyre kellene pofozni, mert ez így nem jó. Ego-növekedést váltott ki a munkavállalókból, csődöt a munkaadóknál. Ki fogja helyretenni a piacot? Na, ez körülbelül annyi idő, amennyi idő alatt elrontottuk.

Amikor elveszítünk valakit, elhagy, elmegy az életünkből, akkor azt mondják, a gyászidő a többszöröse az együtt töltött időnek. Ha ebből indulunk ki, akkor legalább 28 év, amíg minden helyre áll, de legalább 3 év minimum, amire a munkavállalók újra az aktuális szintjükön értékelik majd magukat. Ezért sokat kell tenni nekünk, emberi erőforrás-gazdálkodással foglalkozó szakembereknek, cégvezetőknek és azoknak, ki felelősséggel tartoznak emberek irányába.

Ez mind az egész életünkre kihat. Hisz ez az eltorzulás van például a lakáspiacon is.

Nekem az a dolgom, hogy  a munkavállalóknak megmondjam, hogy amit Ő kér, az irreális és a cégvezetőket megtanítsam kérdezni egy interjún. A bérbeadótól pedig megkérdezni egy következő beszélgetéskor (ha lesz), hogy meséljen magáról. Ne hagyjuk magunkban, ami nem tetsző, mert csak morgunk és mérgelődünk, az pedig ártalmas az arcunknak, hisz eltorzul, a lelkünknek fájdalmat okozunk és azt adjuk tovább, amit kapunk és visszajutunk a gondolat elejére!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bővebb információ az Adatvédelmi tájékoztatóban olvasható.

Bezárás